Amikor egy multinacionális vállalat új terméket vezet be a piacra, a legtöbben a gyártásra, az értékesítésre vagy a marketingre gondolnak. Pedig a legnagyobb érték sok esetben már jóval azelőtt megszületik, hogy az első termék legördülne a gyártósorról vagy megjelenne a boltok polcain. Egy laboratóriumban, egy fejlesztői központban vagy akár egy kutatócsoport ötleteiben olyan szellemi vagy fizikai alkotások születnek, amelyek később nyereséget termelhetnek.
De vajon kié ez a profit? És mi köze van ehhez a transzferárazásnak?
Néhány évtizeddel ezelőtt a kérdés viszonylag egyszerű volt. A vállalatok értékének jelentős részét gyárak, gépek és egyéb tárgyi eszközök adták, így a nyereség is jellemzően ott jelent meg, ahol a termelés zajlott. Ma már számos iparágban az igazi értéket nem a gyártóberendezések, hanem az immateriális javak jelentik. Egy gyógyszergyár legértékesebb vagyona gyakran nem maga a gyárépület, hanem egy szabadalom. Egy tech vállalat számára egy szoftver többet érhet, mint az összes irodája együttvéve. Egy ismert márka pedig olyan üzleti előnyt biztosíthat, amelynek értéke messze meghaladja a mögötte álló fizikai eszközökét.
Ez a változás a transzferárazás területén is új kérdéseket vetett fel. Tegyük fel, hogy egy vállalatcsoport új gyógyszert fejleszt. A kutatási munkát magyar szakemberek végzik, a projektet a német központ koordinálja, a szabadalom tulajdonosa egy másik országban található cég, míg az értékesítés globálisan történik. Ha a gyógyszer sikeres lesz, és jelentős profitot termel, melyik cég jogosult erre a nyereségre? Korábban gyakran elegendő volt azt megvizsgálni, hogy jogilag ki rendelkezik a szabadalommal vagy más immateriális jószággal. Az elmúlt években azonban a nemzetközi adózási szabályok jelentősen átalakultak, és ma már ennél jóval mélyebbre kell ásni.
Transzferár szabályozás szerint ugyanis önmagában a jogi tulajdon nem feltétlenül indokolja a teljes nyereség megszerzését. Az adóhatóságok egyre inkább azt vizsgálják, hogy a vállalatcsoporton belül ténylegesen ki járult hozzá az érték létrehozásához.
Ezek a kérdések sokkal fontosabbá váltak, mint az, hogy a szabadalom melyik ország nyilvántartásában szerepel.
Ezt a megközelítést jelenti az úgynevezett DEMPE elemzést, amely az immateriális javakhoz kapcsolódó legfontosabb értékteremtő tevékenységeket azonosítja:
A DEMPE elemzés lényege, hogy a szellemi tulajdonból származó nyereséget azok között a vállalatok között kell megosztani, amelyek ténylegesen részt vesznek ezekben a funkciókban. Ha például egy szabadalom jogi tulajdonosa egy alacsony adókulcsú országban működő társaság, miközben a K+F teljes egészében Magyarországon zajlik, a stratégiai döntéseket pedig egy harmadik országban hozzák meg, akkor nehezen indokolható, hogy a teljes profit kizárólag a jogi tulajdonosnál jelenjen meg. A nemzetközi gyakorlat ma már azt keresi, hogy hol történik a tényleges értékteremtés, és ennek megfelelően hol indokolt a nyereség realizálása. Nem véletlen, hogy az adóhatóságok egyre nagyobb figyelmet fordítanak erre a területre. A digitalizáció és a globalizáció következtében az immateriális javak sokkal könnyebben mozgathatók egyik országból a másikba, mint a hagyományos termelőeszközök.
A mesterséges intelligencia által létrehozott szellemi tulajdon a transzferárazás egyik legösszetettebb új területe, mivel az értékteremtés több országon, funkción és folyamaton ível át. Ez jelentősen megnehezíti annak meghatározását, hogy az így létrejövő immateriális jószág melyik csoporttaghoz rendelhető.
Az AI és a szellemi tulajdon transzferár kérdéseivel az alábbi cikkben részletesen foglalkoztunk.
Amennyiben transzferárazással kapcsolatban szakmai kérdése merült fel, a SALDO Zrt. transzferár szakértői készséggel állnak rendelkezésére, hogy szakszerű támogatást nyújtsanak. Vegye fel velünk a kapcsolatot!
Ne maradjon le a változásokról!
Iratkozzon fel hírlevelünkre!