A 2013. évi XXXIV. törvény módosította a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény fizetési határidőre, illetve annak be nem tartására vonatkozó rendelkezéseit.

30 napos fizetési határidő

A Ptk. 292/A. §-a tartalmazza a fő szabályt, amely összhangban áll a 2011/7/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv 3. cikkével. Ennek értelmében, ha a vállalkozások (gazdálkodó szervezetek) a szerződésben a pénztartozás teljesítésének idejét nem határozták meg, a pénztartozást a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvételétől számított harminc napon belül kell teljesíteni.

Amennyiben a felek megállapodnak fizetési határidőben, akkor a pénztartozás esedékessége a szerződésben megjelölt időpont, azonban az nem lehet későbbi - a Ptk. 292/A. § (2) bekezdése szerint - a teljesítés napját követő harminc napnál az alábbi három esetben (azaz ezen nap elteltével esik késedelembe a kötelezett):

• ha a jogosult fizetési felszólításának (számlájának) a kézhezvétele a jogosult polgári jogi teljesítését megelőzte,
• ha nem állapítható meg egyértelműen a felszólítás (vagy a számla) kézhezvételének időpontja, vagy
• ha a kötelezettnek fizetési felszólítás (vagy a számla) kézhezvétele (bevárása) nélkül teljesítenie kell fizetési kötelezettségét.

A Ptk. mind a gazdálkodó szervezetek (292/A. § (3) bekezdése), mind a hatóságnak minősülő jogalanyok esetében (292/B. § (2) bekezdése) megengedi a harminc napos kifizetési határidőnél hosszabb, de legfeljebb hatvan napos pénzfizetési határidőben való érvényes megállapodást.

60 napnál hosszabb fizetési határidő

Abban az esetben, ha hatvan napnál hosszabb fizetési határidőben állapodtak meg a gazdálkodó szervezetek vagy a hatóságok a szerződésben, úgy az ellenkező bizonyításig a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult szervezet hátrányára eltérő szerződési feltételnek kell tekinteni a pénztartozás teljesítésére vonatkozó megállapodást. Ennek következtében a jogosult gazdálkodó szervezet a hátrányára - szerződésben vagy általános szerződési feltételben - megállapított hatvan napnál hosszabb fizetési határidőt a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésére való hivatkozással megtámadhatja.

A gazdálkodó szervezetek és a hatóságok tehát továbbra is szabadon megállapodhatnak a fizetési határidőben, azonban az, a harminc napot (de legfeljebb a hatvan napot) – késedelmi kamat kikötése nélkül - nem haladhatja meg.

Kamat és a késedelmi kamat számítása

A módosító törvény megváltoztatta a kamat, illetve a késedelmi kamat számításánál figyelembe veendő referencia időpont általános szabályát. Az új szabály bevezetésével magvalósult az összhang a hazai szabályozás és a hivatkozott EU irányelvben megfogalmazottak között.

Gazdálkodó szervezetek közötti késedelmi kamat számítása

Amennyiben gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéses kapcsolatából ered a késedelmi kamat fizetési kötelezettség, úgy arra vonatkozó speciális szabályokat a Ptk. 301/A. §-a tartalmazza. E szabályt kell alkalmazni a szerződés megszegése miatt, vagy egyéb kötelem-keletkeztető tényállásból eredő késedelemből fakadó kárra is (például szerződésen kívül okozott kár utáni speciális késedelmi kamatként, ún. kárkamatként).

A módosítást követően a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal – korábban hét százalékponttal - növelt értéke. Ez a kamat a számítás alapja az adott naptári félév teljes idejére.

A késedelmi kamat a fizetés esedékességétől jár.

Költségátalány

A Ptk. 301/A. § (3) bekezdése az irányelv 6. cikkében szereplő „behajtási költségre” vonatkozó fizetési kötelezettséget írja elő a kötelezett késedelme esetére. A késedelembe esett kötelezett - a késedelme kimentésétől és a behajtási költség tényleges felmerülésétől függetlenül - köteles a jogosultnak a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére 40 eurónak - az MNB késedelmi kamatfizetés kezdőnapján érvényes hivatalos deviza-középárfolyama szerint - megfelelő forintösszeget költségátalány címen megfizetni. Késedelem bekövetkezésekor a költségátalány nemcsak belföldi szerződéses kapcsolatban esedékes, hanem a határon átnyúló, az Európai Unió bármely szereplője esetén alkalmazni kell azt, az irányelv 6. cikke alapján. E kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei - pl. a késedelmi kamat és a kártérítésként követelhető vagy költségtérítés - teljesítése alól. A 40 eurónyi minimális átalányösszeg megfizetésétől eltérő, azt kizáró szerződési kikötés semmis, kivéve, ha a kötelezett késedelme esetére kötbér fizetésére kötelezett. A jogosult a 40 eurót meghaladó behajtási költségét már csak annak tényleges bekövetkeztének (felmerülésének) és mértékének bizonyítása esetén érvényesítheti.

Összefoglalva tehát a gazdálkodó szervezetek közötti szerződésszegésből fakadó késedelmi kamatra irányadó általános szabályok a következők:

• a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőnapja a késedelembe esés időpontja, ennek meghatározásánál irányadóak a pénztartozás teljesítési idejére, illetve a kötelezetti késedelemre vonatkozó általános szabályok [Ptk. 292/A. §, 298. § a) pont, 301. § (1) bekezdés vonatkozó része],
• a késedelmi kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a pénztartozás után egyenértéki kamat nem jár, továbbá, ha a kötelezett a késedelmét kimentette [Ptk. 301. § (1) bekezdés],
• az egyenértéki (szerződésen vagy jogszabályon alapuló kamat) és a késedelmi kamat együttesen el kell, hogy érje legalább a jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt összegét [Ptk. 301. § (3) bekezdés és 301/A. § (2)],
• a szerződésben túlzott mértékben kikötött késedelmi kamatot a bíróság mérsékelheti [Ptk. 301. § (4) bekezdés],
• a jogosult követelheti a késedelmi kamatot meghaladó kárát [Ptk. 301. § (5) bekezdés],
• a jogosultat megillet a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezetére legalább 40 euró költségátalány [Ptk. 301/A. § (3) bekezdés].

A cikket teljes terjedelmében itt olvashatják.