Mikor védhető a negatív eredmény transzferár szempontból?

Egy több országban működő vállalatcsoport életében visszatérő stratégiai és megfelelési kérdés, hogy miként értelmezhető egy leányvállalat tartósan negatív üzemi eredménye. Bár üzleti szempontból a veszteség számos tényezővel magyarázható, a transzferárazás logikája szerint a helyzet jóval komplexebb, hiszen egy adóhatósági revízió során elkerülhetetlenül felmerül a kérdés, hogy amennyiben a csoport egésze nyereséges, mi indokolja, hogy egy adott entitás éveken át veszteséges legyen?

A transzferárazás fundamentuma a szokásos piaci ár elve, amely kimondja, hogy a kapcsolt vállalkozások közötti kondícióknak tükrözniük kell azokat a feltételeket, amely független felek között jönne létre. A piaci logika szerint egy független gazdasági szereplő hosszú távon nem tartja fenn veszteséges tevékenységét, hacsak nem fűződik hozzá alapvető stratégiai érdeke, így a több éven keresztül veszteséget elérő leányvállalatok az adóhatóságok, köztük a NAV kiemelt figyelmébe kerülnek. Különösen kritikus a helyzet az úgynevezett korlátozott kockázatú modellek, például bérgyártók vagy limitált kockázatú disztribútorok esetében, ahol a struktúra lényege a stabil és kiszámítható profitabilitás.

Mivel a jelentős üzleti kockázatokat a csoport más tagjai viselik, ezen entitások veszteségessége fogalmi ellentmondásban áll a transzferár elvárásokkal, és a negatív eredmény csak rendkívül alapos érveléssel védhető meg.

A transzferár szabályozás ugyanakkor nem deklarálja, hogy a veszteség önmagában jogsértő, csupán megköveteli annak gazdasági alátámasztását. A védekezés során legitim érv lehet a kedvezőtlen makrogazdasági környezet, például az iparágat érintő recesszió vagy az inflációs nyomás, feltéve, ha bizonyítható, hogy a független összehasonlítható vállalatok is hasonló nehézségekkel küzdenek. Hasonlóan elfogadható indok a piacra lépési szakasz, ahol a kezdeti költségek szükségszerűen meghaladják a bevételeket, de fontos, hogy ez az állapot időben korlátozott maradjon, illetve akár az üzleti terv támassza alá a jövőbeni nyereségességet. Érdemes azonban figyelembe venni a shareholder activities (részvényesi tevékenységek) kérdéskörét is, hogy ha a leányvállalat azért veszteséges, mert olyan központi stratégiát kénytelen végrehajtani, amely csak csoportszinten eredményez hasznot, de helyben ráfizetéses, felmerülhet a kompenzáció igénye, hiszen egy független fél nem fogadna el olyan modellt, ahol a költségeket ő, a hasznot pedig kizárólag a partnere realizálja.

Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszik a szegmentált adatok bemutatása, gyakran ugyanis a vállalat összességében veszteséges ugyan, de kimutatható, hogy a kapcsolt vállalati tranzakciók piaci áron történtek, és a negatív eredményt kizárólag a független felekkel folytatott tevékenység, például egy lokális tender okozta.

A kockázatok proaktív kezelésére eszköz lehet az év végi transzferár kiigazítás alkalmazása. Amennyiben a menedzsment az év zárása előtt érzékeli, hogy egy korlátozott kockázatú entitás eredménye kívül esik a piaci tartományon, utólagos árkorrekcióval vagy engedménnyel még a mérlegkészítés előtt korrigálhatja a profitabilitást.

Amennyiben transzferárazással kapcsolatban szakmai kérdése merült fel, a SALDO Zrt. transzferár szakértői készséggel állnak rendelkezésére, hogy szakszerű támogatást nyújtsanak. Keressenek minket bizalommal a szakertoitanacsadas@saldo.hu e-mail címen!

Szeretne szintet lépni és transzferár szakértővé válni? Jelentkezzen májusban induló képzésünkre >>>