Mi a szokásos piaci értéke, ki a tulajdonosa az AI által létrehozott szellemi terméknek?

A mesterséges intelligencia (AI) rohamos fejlődése nemcsak a technológiai szektort formálja át, hanem a nemzetközi adózás és a transzferárazás világát is alapjaiban érinti. Különösen jelentős ez a változás a szellemi tulajdon (intellectual property, IP) területén, ahol az AI egyre nagyobb szerepet játszik az értékteremtésben. A hagyományos modellek abból indultak ki, hogy az immateriális javakat emberek hozzák létre, és azok értéke jól körülhatárolható funkciókhoz, eszközökhöz és kockázatokhoz köthető. Az AI azonban ezt a logikát jelentősen felborítja.

Az AI által létrehozott szellemi tulajdon olyan immateriális javakat foglal magában, mint az automatikusan generált szoftverek, algoritmusok, gépi tanulási modellek vagy akár kreatív tartalmak. Ezek létrejötte gyakran minimális emberi beavatkozást igényel, ami felveti a kérdést: ki tekinthető az érték valódi létrehozójának? Mivel az AI nem jogi személy, nem lehet tulajdonos, így a jogok rendszerint azokhoz a vállalati egységekhez kerülnek, amelyek az AI-t fejlesztik, finanszírozzák vagy működtetik. Ez azonban nem mindig egyértelmű, különösen multinacionális vállalatcsoportok esetében, ahol a különböző funkciók több ország között oszlanak meg.

A transzferárazás szempontjából az egyik legnagyobb kihívást az értékelés jelenti. Az AI által generált szellemi tulajdon értéke gyakran nehezen mérhető, mivel az eredmények bizonytalanok, és nehéz elkülöníteni az emberi és gépi hozzájárulás arányát. A hagyományos összehasonlító módszerek sok esetben nem alkalmazhatók, mivel nincs megfelelő piaci referencia. Emiatt egyre nagyobb szerepet kapnak a nyereségmegosztási módszerek, amelyek a teljes vállalati profitot osztják fel a részt vevő felek között, figyelembe véve azok hozzájárulását.

További komplexitást jelent a kockázatok megosztása. A klasszikus transzferárazási elemzés a funkciók–eszközök–kockázatok (FAR) modellre épül, azonban az AI esetében nem mindig világos, hogy maga a technológia eszköznek vagy önálló értékteremtő tényezőnek tekinthető-e. Emellett az AI működése gyakran kiszámíthatatlan, ami új típusú kockázatokat hoz be a rendszerbe. Ezek megfelelő kezelése és allokációja kulcsfontosságú, mivel az adóhatóságok fokozottan vizsgálják az ilyen struktúrákat.

A szabályozási környezet jelenleg még nem teljesen kiforrott. Bár a nemzetközi iránymutatások – például az OECD ajánlásai – továbbra is a hagyományos elveket alkalmazzák, egyre több kezdeményezés irányul arra, hogy az AI szerepét explicit módon is figyelembe vegyék. A digitális gazdaság adóztatásával kapcsolatos reformok, mint például a globális minimumadó és a nyereség újraelosztását célzó modellek, szintén hatással vannak az AI által generált érték kezelésére.

A vállalatok számára mindez azt jelenti, hogy újra kell gondolniuk transzferárazási politikájukat. Elengedhetetlen az AI szerepének beépítése az elemzésekbe, a rugalmas profitmegosztási modellek alkalmazása, valamint a részletes és átlátható dokumentáció. Különösen fontos az AI-hoz kapcsolódó beruházások, költségek és döntési folyamatok pontos nyomon követése, mivel ezek alapvetően befolyásolják az adózási megítélést.

Összességében elmondható, hogy az AI által létrehozott szellemi tulajdon új korszakot nyit a transzferárazásban. A hagyományos keretek már nem minden esetben alkalmazhatóak, ezért a vállalatoknak alkalmazkodniuk kell az új realitásokhoz. Azok, amelyek képesek megfelelően kezelni az AI által generált értéket, nemcsak a szabályozási megfelelést biztosíthatják, hanem versenyelőnyre is szert tehetnek a gyorsan változó globális gazdasági környezetben.

Amennyiben transzferárazással kapcsolatban szakmai kérdése merült fel, a SALDO Zrt. transzferár szakértői készséggel állnak rendelkezésére, hogy szakszerű támogatást nyújtsanak.