Belföldi fordított adózás alá eső szolgáltatás esetén a kapott előleg után kell-e áfát fizetni?

Az Áfa tv. 59. § általános rendelkezése értelmében, ha a vevő előleget fizet, akkor az eladónak, szolgáltatónak a kézhez vett, jóváírt előleg esetén is áfafizetési kötelezettség keletkezik. A jóváírt, kézhez vett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza, vagyis az előleget az áfa összegét is tartalmazó bruttó összegnek kell tekinteni és a nettó és áfa összegét a kapott összegből „visszafelé” számítottan kell meghatározni.

E szabály csak abban az esetben értelmezhető, ha a teljesítésre kötelezett egyben az adófizetésre kötelezett is. A vevőnél ugyanis az előleg kézhezvételének, jóváírásának időpontjában áfafizetési kötelezettség nem merül fel, hiszen az előleget ő fizeti meg az eladója részére.

Így abban az esetben, ha a belföldi fordított adózást kell alkalmazni az előleggel érintett ügyletben, akkor az előleg után - eltérő rendelkezés hiányában - sem a szolgáltatás nyújtójának, sem pedig a szolgáltatás igénybevevőjének nem keletkezik adófizetési kötelezettsége.

Amennyiben az ügylet teljesül, akkor a vevőnek a számla kézhezvétele, az ellenérték megtérítése vagy a teljesítését követő hónap 15. napján kell az adót megállapítania (amelyik időpont a legkorábban teljesül).

Mivel az előleg megfizetése az Áfa tv. 142. § szerinti ügyletek esetén nem adózási pont, így az adómegállapítás során a teljes (előleggel nem csökkentett) ügyleti ellenérték után kell az áfát megfizetniük a fent leírt három időpont közül a legkorábbi időpontban.

Tekintettel arra, hogy az előlegfizetés nem generál adókötelezettséget, az előleg összegét sem az eladónak, sem a vevőnek nem kell szerepeltetnie az áfabevallásban az előleg megfizetésekor.

Kérje szakértőink támogatását az egyik legkockázatosabb és leginkább vizsgált adónem területén, hogy elkerülje a bírságokat!