A kérdés külföldi szervezet részére fizetett szolgáltatási díj adózásával kapcsolatban merül fel.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló többször módosított 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 2. § (4) bekezdés b) pontja alapján a többek között jogdíjat kapó külföldi személy külföldi szervezetnek minősül, és a 19. § (9) bekezdése alapján 30% adót kell a kifizetett összegből levonni, kivéve, ha a külföldi illetőségű illetősége szerinti állam és a Magyar Köztársaság között hatályos egyezmény van a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és vagyonadók területén. Ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, hogy a kérdéses külföldi személy és a Magyar Köztársaság között van-e kettős adóztatást kizáró egyezmény, feltétlenül és megbízhatóan ismerniük kell a külföldi illetőségét.
Az adózás rendjéről szóló többször módosított 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 4. számú melléklet 7. pontja szabályozza az illetőség igazolással kapcsolatos kérdéseket. E szerint az illetőség igazolható a külföldi adóhatósága által kiállított okirat hiteles magyar nyelvű fordításáról készített másolattal. Amennyiben a külföldi személy a kifizetés időpontjáig nem tudja igazolni az illetőségét, a kifizető az illetőségről írásbeli nyilatkozatát is elfogadhatja. Amennyiben illetőségigazolás vagy nyilatkozat nincs, akkor a 30% adót le kell vonni és be kell fizetni. A kifizetést követő hó 12-éig kell megfizetni az adót, melyet az adóévet követő év május 31-éig kell bevallani.
A nyilatkozattal kapcsolatban a törvény úgy fogalmaz, hogy amennyiben a külföldi szervezet a kifizetés időpontjáig nem tudja igazolni az illetőségét, a kifizető átmenetileg elfogadhatja az ő erről adott írásbeli nyilatkozatát is. Tehát a kifizető a saját felelősségére fogadja el a nyilatkozatot. A nyilatkozatban a külföldi nyilatkozik a nevéről, székhelyéről, adószámáról, a vonatkozó kettős adóztatási egyezmények szerinti illetőségéről. A nyilatkozat elfogadása nem kötelező. Célszerűbb tovább vonni az adót, és megvárni az illetőség igazolás megérkezését, amikor az adó visszafizethető, illetve mint túlfizetés az Adóhatóságtól visszaigényelhető. A nyilatkozat elfogadása nem törvényi kötelezettség, hanem csak egy lehetőség, tehát a saját felelősségre fogadhatók el. Az Art. 4. számú melléklet 13. pontja szerint „a kifizető a téves mértékkel levont, a levonni elmulasztott vagy be nem vallott adóért korlátlanul felel.”
Amennyiben a külföldi megküldi az illetőségigazolást, akkor a társasági adó bevallásban már nem kell szerepeltetni a levont adót, a befizetett összeg túlfizetésként szerepel a folyószámlán, és visszaigényelhető, vagy másik adónemre átvezethető.
Az Art. 4. számú melléklet 7. pontja alapján a bevallás benyújtását követően bemutatott illetőségigazolás alapján a kifizető az elévülési időn belül önellenőrzéssel helyesbíthet.
Az illetőség igazolásnak adattartalmára az egyezmények kötelező szabályt nem írnak elő, így az illetékes állam előírásaitól függ. Az adóalany pontos beazonosítása érdekében célszerű, hogy az alábbi adatokat tartalmazza: a kiállító adóhatóság megnevezését és címét, a cég nevét és címét, tevékenységét, adószámát, valamint azt, hogy az adóhatóság ezen a néven, címen, adószámon, tevékenységi körön nyilvántartja, továbbá a kiállító hatóság hiteles aláírását. Az Art. 4. számú melléklet 7. pontja alapján szükséges az okirat hiteles magyar nyelvű fordítása.
Az Art. 4. számú melléklet 7. pontja szerint az illetőséget adóévenként akkor is igazolni kell, ha az illetőség a korábban benyújtott illetőségigazolás óta nem változott. A külföldi személy az illetőségigazolást az adóévben történt első kifizetés időpontját, illetősége változása esetén a változást követő első kifizetés időpontját megelőzően adja át.
2010. márciusi állapot szerint.
