A munkaidőkeret végén el kell számolni a dolgozók ledolgozott idejével. Ha a munkavállaló munkaidő beosztása úgy alakult, hogy a keretre meghatározott teljes munkaidőt nem dolgozta le, akkor részére a hiányzó órákra személyi alapbére jár [Mt. 151. § (4) bekezdés].
Amennyiben a munkavállaló többet dolgozott – túlmunkaórái keletkeztek –, akkor azokra az időkre a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó szabályok szerint a túlmunkáért járó munkabérén felül pótlék illeti meg. A munkaidőkereten felül végzett munka esetén a pótlék mértéke ötven százalék. Ha a túlmunkavégzés munkaidő-beosztás szerinti pihenőnapon, pihenőidőben történik, akkor a pótlék mértéke száz százalék. A pótlék mértéke ötven százalék, ha a munkavállaló másik pihenőnapot, (pihenőidőt) kap. Ebben az esetben a szabadnapot legkésőbb a munkaidőkeret végéig kell kiadni [Mt. 147. § (1)-(3) bekezdés]. A túlórapótlék mértékét tehát az határozza meg, hogy mikor került sor a túlmunka végzésére.
Ha a munkavállaló eredeti munkaköre helyett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót az átirányítás teljes időtartamára a ténylegesen végzett munka alapján illeti meg díjazás, de az nem lehet kevesebb a munkavállaló átlagkereseténél [Mt. 83/A. § (5) bekezdés]. Amennyiben a magasabb bérrel díjazott munkavégzése során kerül sor rendkívüli munkavégzésre, így ez a magasabb bér lesz a túlórapótlék alapja (Mt. 145. §).
Mivel a munkavállalót havi személyi alapbére abban az esetben is megilleti, ha nem dolgozta le a törvényes munkaidőt, ezért indokolt az első hónapban a teljes havibér kifizetése, akkor is ha az ebben a hónapban ledolgozott munkaidő a törvényesnél kevesebb.
2009. januári állapot szerint.